Capoeira edzések

Gyakori kérdések

Mi szükséges a tanulás megkezdéséhez?
Elég egy melegítő nadrág amiben kényelmesen mozoghatsz és egy póló amit nem sajnálsz, ha elszakadna. A capoeira szabadban és teremben egyaránt gyakorolható, éppen ezért ha szabadban gyakoroljátok mindig készülj az időjárásnak megfelelő öltözettel, a lényeg csak annyi hogy ne zavarjon a mozgásban. A bő ruházat, bő nadrágok és szoknya azért nem jó viselet, mivel van amikor cigánykerekezni kell, vagy kézen állni, ilyenkor a ruha belelóghat az arcunkba vagy beleakadhatunk mi, vagy esetleg mások.

Másvalami ezenkívül?
Gyakorlatilag nincs. Nagy adag jó kedv. Opcionális lehetőség pár alap hangszer beszerzése, amit azoknak ajánlunk akik komolyabban szeretnének foglalkoznak a kérdéssel. Ezek lehetnek a következők: berimbau (ejsd: bilimbaó) ez egy íjra emlékeztető húros hangszer, melynek húrja egy acélszálból készül, pandeiro-t (ejsd: pandejró) csörgődobot, reco-reco kaparóhangszert, valamint az agogo - dupla kolompot. Az atabaque a mostani konga-dob őse, szintén gyakori, bár sokak szerint egy nélkülözhető hangszer.

Szükséges valamilyen előképzettség ehhez?
(mivel soha nem gyakoroltam azelőtt harcművészeteket).
Nem szükséges. Az ember úgy tud a legkönnyebben tanulni ha szelleme és lelke még tiszta. Minden szükséges alapot megtanítunk a gyakorlások során, hogy biztonságosan tudd művelni az capoeirat. Amiket biztos meg fogsz tanulni:

• Alap akrobatikai elemek elsajátítása
• Lábsöprések
• Ritmus érzék fejlesztése (ritmusra tapsolás, éneklés, szamba)
• Hangszerelés (főleg berimbau, atabaque és pandeiro)

A hangulat mindig annyira lesz jó amennyire te is hozzájárulsz. A játéknál fontos a hangos éneklés, a ritmusra tapsolás, és a beleélés.

Miért kezdjem el itt a tanulást (vagy folytassam)?
Olyan tanártól tanulhatsz aki több harcművészetben is mester fokozatott szerzett. Harcművészeti hozzáértésének köszönhetően, átlátja a capoeira üzenetét, tisztában van a technikákat működtető elvekkel, a technikákat könnyedén, lazán ugyanakkor erőteljesen és pontosan hajtja végre. A zene és a ritmus elsajátításához minimális készletű hangszert tudunk biztosítani, de ha valaki önállóan is szeretne gyakorolni akkor a hangszerek beszerzése ajánlott lesz idővel.

kiadva 2009.06.17 | H.H.E Budapest-Szekszárd

A Capoeira története

A capoeira egy brazil harcművészeti játék, melyet a XVI. században a rabszolgák alakítottak ki. Fürge, trükkös mozdulatok jellemzik; gyakran közel a földhöz, vagy kézen-/fejen állva művelik, mindig zenére. Egyes verzióiban sok akrobatikus elem található. A capoeira szónak számos jelentése létezik, ezek egyike a Brazília belsejében található erdős területekre utal, feltehetőleg azokra a helyekre, ahol a szökött rabszolgák próbáltak elrejtőzni. Az 1970-es években megjelenő break-tánc számos mozdulata nagyon hasonló, ezért sokak szerint a capoeriából származik. Két fő stílusirányzat létezik a capoeirán belül: az egyiket lassabb, földközeli mozdulatsorok valamint a hagyományok és rítusok tiszteletben tartása jellemez, ez az Angola. A másik stílus az ún. Regional, amelyet folyamatos, akrobatikus mozgáskombinációk dominálnak. Itt a technikán és a stratégián van a hangsúly. Mindkét stílusra jellemzőek a cselek, színlelt támadások, lendületes rúgások, illetve az ellenfél egyensúlyból való kimozdítását célzó mozdulatok.

A rabszolgák az Újvilágba magukkal hozták kulturális és vallási szokásaikat. Az elnyomás és rabszolgatartás homogenizálta az afrikai származású embereket, és ez később a capoeira kialakulásának katalizátora lett. A capoeirát a brazíliai rabszolgák alakították ki és ez lett az elnyomás elleni küzdelem, valamint a kulturális tradíciók továbbadásnak fő eszköze. Egyes történészek szerint a bennszülött, brazíliai törzsek is fontos szerepet játszottak a capoeria fejlődésében

Az rabszolgaságot eltörlő, 1888-as (1888, május 13.) Arany-törvény életbelépésével emberek ezrei váltak hirtelen szabaddá. Sokuknak nehezen ment a beilleszkedés a létező társadalmi rendbe, s a capoeristák közül sokan, kihasználva jó verekedési képességüket, bűnözőkké váltak. Rio de Janerioban és Bahiában hosszú évtizedekig a capoeira az alvilág egyik jelképe lett, s elveszítve "játék" jellegét, a résztvevők gyakran gyilkos fegyverekkel küzdöttek egyikük haláláig.

Változás 1932-ben következett be, amikor Mestre Bimba (Manoel Dos Reis Machado) megnyitotta Salvadorban Capoeira iskoláját, ahol az általa kialakított Capoeira Regionalt kezdte oktatni. Ezt követte 1941-ben Mestre Pastinha ( Vicente Ferreira Pastinha) Capoeira Angola iskolája. A két mester mára a Capoeria mitikus figurájává, "ősatyjává" vált, számos dalban megemlékeznek róluk. Az 1940-es évektől kezdve a capoeira, most már mint nemzeti sport, fokozatosan visszaköltözött Rióba, majd az 1980-as években elindult világhódító útjára.

Másik forrás alapján:
Bimba (Manoel dos Reis Machado) mester, az egyik legfontosabb capoierista, felkérést kapott, hogy mutassa be művészetét az elnöknek. A sikeres bemutató után, kezében a kormány engedélyével tért vissza, az első legális capoeira iskola megnyitására (1932). Egy évvel később már nagyobb összeggel támogatta a kormány a capoeira nemzeti sporttá válását. Azóta a capoeira elterjedt az egész világon, és népszerűsége egyre nő. Bimba mester alkotta meg a regional capoeira stílust (Luta Regional Baiana). A stílus rendszerezettsége válasz volt a huszas években elterjedt felületes utcai capoierára. Az új stílus kihangsúlyozta a capoeira művészeti oldalát. A mester kidolgozta az edző technikákat és finomította küzdő elemeket, önvédelmi rendszerré formálva a stílust. A capoeirába, egy durva harci táncból elemeket vett át (Batuque), amelyeket apjától Luiz Candido Machadótól tanult. A stílus fő újdonsága, egy technika alkalmazásában rejlett - cintura desprezada, ami nagyjából annyit tesz: laza csípő. Ennek a technikának az alkalmazásából következően, vakmerő akrobatikus dobássorozatokat használtak. "Mikor csinálsz egy 'martellót', rúgj úgy, hogy a saját lábad törjön el, amikor csinálsz egy 'galopantét' üss úgy, hogy eltörjön a kezed. Mikor pedig az ellenfelet dobod el dobd úgy, hogy egy lukat vájjon a betonba"

Mestre Bimba, a capoeira Regional stílusának megteremtője.

Mestre Pastinha, a capoeira tradicionálisabb Angola stílusának megteremtője.

Mestre Paulao Ceará, a Grupo Capoeira Brasil egyik alapítója, az első capoeira nagymester, aki Európában tanítani kezdte a művészetet.

kiadva 2009.06.17 | H.H.E - forrás: wikipedia.hu, budomagazin.hu

A játék - Roda

Noha a capoeirában nem cél a másik elpusztítása, nem ritka az olyan roda, ahol a lábsöprés és a földrevitel is megengedett. Bár technikailag ki lehet gáncsolni az ellenfelet, a capoeiristák gyakran csak imitálják a mozdulatot, ezzel mutatva ki fölényüket a rodában. Ha az ellenfeled nem tud kitérni a leglassabb támadásod elől, nincs értelme a leggyorsabbat használni. Minden egyes támadásban benne rejlik egy elkerülő technika alkalmazásának lehetősége. A legjobb játékosok nem is gingáznak (az ingázó alapmozdulat, ejtsd: dzsinga), mivel állandó mozgásukkal folyamatosan támadnak, védekeznek, és kitérnek. Ha valaki kimutatta fölényét, a két játékos rövid szünetet tart, és az óra járásával ellentétes irányban járnak körbe-körbe, jobb kezüket lazán tartva. Ez nem más, mint a "volta do mundo", vagy más néven a világkörüli út. Két-három udvarias kör megtétele után a játék folytatódik. A volta do mundo-t használják akkor is, ha valamelyik játékos pihenni szeretne, de általában egy heves párbaj lecsillapítására szolgál. Fontos megjegyezni, hogy a volta do mundo alkalmazása iskolánként más és más; egyesek feltartják a kezüket, mások nem, van, ahol sétálnak, míg mások futnak. Bizonyos iskolákban akkor végzik, amikor a zene elhal és a játszó felek az új dalra várnak.

Ha valaki részt vesz egy rodában, érdemes utána járnia az iskola szokásainak, és tiszteletben tartania őket, mivel ezek tudomásul nem vétele udvariatlanságnak számít.

A capoeira elsősorban rúgásokkal és lábsöprésekkel támad. Bár néhány iskola alkalmaz ütéseket és csapásokat is, ezek nem jellemzőek. A capoeira-ban alkalmaznak akrobatikus és atlétikai elemeket is, hogy elkerüljék az ellenfelet. Cigánykerekek, kézenállások, kézen-, illetve fejen átfordulások, különböző ülőhelyzetek, ugrások, flipek, valamint cselek egyaránt jellemzőek.

Amennyiben a roda vezetője úgy találja, hogy le kell állítani a játékosokat, kiált, vagy a berimbau-t ugyanazon a hangon szólaltatja meg egymás után többször. A játékosoknak ekkor le kell guggolniuk, amíg a vezető elmondja a mondanivalóját.

kiadva 2009.06.17 | H.H.E - forrás: wikipedia.hu

A zene

A zene a capoeira szerves része. Meghatározza a Rodában (ejtsd Ho'da) a játék ritmusát és stílusát. A különböző hangszerek és az ének egyaránt fontosak a játék szempontjából. A ritmus a nagyon lassútól (Angola) a nagyon gyorsig (Sao Bento Regional) terjedhet. Egyes énekek kérdés-felelet formájúak (ahol a kórus kérdez, az énekes pedig válaszol) mások pedig egy-egy történetet mesélnek el. A téma igen változatos: híres capoeristák élete, a játék maga, vagy a szerelem egyaránt állhat a dal központjában. Egyes dalok kifejezetten egyszerűek, leginkább gyerekversekre emlékeztetnek. A capoeristák a dal vagy a berimbau által diktált ritmushoz igazítják mozdulataikat, így ebben az értelemben maga a zene a capoeira vezető eleme.

A zenekart alkotó zenészek egy sorban állnak a roda szélén, ez az ún. bateria. A zenekar magja általában három berimbauból (ez egy íjra emlékeztető húros hangszer, melynek húrja egy acélszálból készül) áll, ezek a berraboi vagy gunga / basszus, medio és viola. Ezek mellett általában találhatunk még két pandeiro-t (csörgődobot), egy reco-reco-t (kaparóhangszert), valamint egy agogo-t (dupla kolompot). Az atabaque (konga-dob szerűség), szintén gyakori sok bateriában, bár sokak szerint egy nélkülözhető hangszer.

kiadva 2009.06.17 | H.H.E - forrás: wikipedia.hu